Babits Mihály: MINDENEK SZERELME
gyere ki a mezőre,
a napsugár, a szabad ég
várnak az élvezőre.
friss szirma nesztelen nő,
kacéran bontja bájait,
akár egy meztelen nő.
elnyúlnak lusta kéjjel,
omló márványként, élveteg,
mint asszonytestek éjjel.
megannyi ballerina,
fél lábon áll, libeg-lobog,
minthogyha táncra hína.
kerengenek a fűben,
szerelemtől kerengenek
az illatos sürűben.
az ég, a föld, a felleg
és örök kéjjel szenvedem
ez örökös szerelmet.
mit csak a lélek érez,
nincs kéj, mely nem formál jogot
a szerelem nevéhez.
ami gyönyör szememben,
és testem romlik szenvedőn
e sok-sok szerelemben.
lázra csókolja arcom,
s ha hold süt át a függönyön,
a gyönyörtől nem alszom.
és én szeretem mindet
és mindenik tekintetem
mind szerelmi tekintet.
s pusztulok élvezőben,
istenekkel szeretkezem
magamban a mezőben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me