Babits Mihály: THAMYRIS
naponta felejtem a dalt:
látod Thamyris, látod Thamyris,
mi hozta fejedre a bajt.
odajöttél Oichaliából
múzsák mezején, mézes mezején
lábad a dús fübe lábolt.
hajnal kapuján benyitottál,
hát ím a kilenc, az égi kilenc
- ruhája rózsaszin - ott állt.
lobbant, mint síkon a tűzek
és mind szabadabban, egyre vadabban
hogy futni riadtak a szűzek.
Igézve, magadra, bénán,
látod Thamyris, látod Thamyris,
ezért maradsz vala némán.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me