Babits Mihály: A LÍRIKUS EPILÓGJA
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me