Babits Mihály: AZ ÖRÖK FOLYOSÓ
egyhangu oldalívei
rejtett forrásu fényben úsznak.
A síma égnek semmi ránca
s szemed a földet nem leli.
a végtelenbe fűzve nyúl:
holt oszlopoknak méla tánca
légtengelyén az üres ürnek,
s a külső sötétig vonúl,
Mindegy! ásít az út elém!
Ó boldogok, kik nyugton ülnek.
kire nincs szem, mely visszanézzen,
s előre, bármi les felém,
habár előre jól tudom,
nem érhetem végét egészen
s e súlyos álmok összezúznak
s maradok majd a féluton,
egyhangu oldalívei
rejtett forrásu fényben úsznak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me