Babits Mihály: ARANYFÜRDŐ, ARANYESŐ, DANAÉ
ARANYFÜRDŐ, ARANYESŐ, DANAÉ
Napsugárt csipkéz a lomb és mondja: "Napsugár!
Minden aranyod a földre lehullatni kár:
lásd, mi mily örömmel isszuk égi italod!
Kár a holt földre hullatni minden aranyod."
Minden aranyod a földre lehullatni kár:
lásd, mi mily örömmel isszuk égi italod!
Kár a holt földre hullatni minden aranyod."
És a vastag fény a lombon végighömpölyög
és a levelek szélén a földre lepörög;
vagy levélről más levélre - csordultas pohár -
mint a sok-medencés kútban, kézről kézre száll.
és a levelek szélén a földre lepörög;
vagy levélről más levélre - csordultas pohár -
mint a sok-medencés kútban, kézről kézre száll.
Minden levél tartja néki pici tenyerét;
mindenik kap, mindenik ad, hiszen van elég;
meg se nyomja gyenge markát ez a drága súly
zöld széléről halkan piros napernyődre hull.
mindenik kap, mindenik ad, hiszen van elég;
meg se nyomja gyenge markát ez a drága súly
zöld széléről halkan piros napernyődre hull.
Ó te kedves, mért nem vagy most tiszta meztelen,
hogy napernyőd napos árnyát élném testeden
s szomjas hússal innád ezt az égi aranyat,
mint Danaé teste hajdan görög ég alatt!
hogy napernyőd napos árnyát élném testeden
s szomjas hússal innád ezt az égi aranyat,
mint Danaé teste hajdan görög ég alatt!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
