Babits Mihály: A NAGY SZOBÁBAN
lábam besüpped bolyhos szőnyegén,
besüpped az öblös fotel alattam:
a nagy szobában senki más, csak én.
Az asztal, szék: fa! mahagóni! ében!
ez mind nem él. Mélyében semmi mély:
sötétség az anyag tömör belében.
mely holt virággal balzsamozva lippen;
nem él a fény, a porszemrengető,
mely kárpítként nagy ablakon belibben.
Legalább lángol. Vörös lángja táncol.
Legalább piros. Legalább meleg.
És élek én...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me