Babits Mihály: [VASÁRNAPI CSENDES ESŐ...]
mélán hull a házereszről
nedves az udvar szalmája
sáros csizma tapos rája.
száz bugyborék a hajósa,
lassan száll le, elkanyarog
mint kis szennyes gondolatok.
egy rossz szekér alá búnak
csúf a kakas, csorg a zápor
összeragadt farktolláról.
alva is kérődzik szegény,
rá-ráébred az esőre,
gőzöl ázott, meleg szőre.
nem mulat más, csak a kacsák,
hangjuk mint a vásári síp,
hápog hápog visít visít.
alatt muzsikált a hordó
sem emberszó, sem állathang,
ló sem nyerít, eb sem vakkant.
elcsöndesült minden élet,
agyamban is a gondolat
mint őrült a zuhany alatt.
sáros térő, piszkos pitvar!
meddig kell még itten állni
ezt a záport végigvárni?
mintha más egyéb se volna,
se nyomorgás, se háború,
ez is ép elég szomorú.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me