Babits Mihály: VÉRTANÚSÁG VÁGYA
Fejünkre tikkadt az idők Szaharája.
vetni magvait egy jövő oázodba?
pálmamag: azt is már leejted a meddő
Így hullna |
hol az Igazság is hamisan fog krétát.
mint ha sövény mögül a gyáva eb ugat.
Fárad a fény; császár lett a poroszlóból
És mi már |
csak nekiindulni, mint a Bolond Lovag!
s nem is e gép-évek motor-fogatában,
amerre számítva csattintja csavarját
Paripán! |
s míg hosszú sörényed a Végtelenségnek
keresztútja mellett ha megállsz tágultabb
az Isten illatát! mint lepke a lángot
S ha az Isten |
égj Benne, ki benned évezreket égett!
Óh paripám! pillém! óh gyenge molyocskám!
tudom, kicsi vagy te hogy Abba lobognál:
míg tán egyikben a Jövendő megfogan!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me