Bajza József: EMLÉKEZÉS.
Bucsúzva száll a kék hegyen,
S elcsendesűl a völgy magánya,
Kedves! reád emlékezem.
A forrás tündér partjait,
Hol édesen reám simúlva
«Tiéd» rebegték ajkaid.
Balzamlehellők a szelek:
De a titkok tanúvidéke
Pusztán gyászolva csendeleg.
Bájával újra élem én,
Midőn dalod szivrázva zenge
A hársak csendes éjjelén.
Ütött az óra rémesen,
S szerelmi csillagunk leszálla
Viharsötétes fellegen.
Reszketve nyúlt felém kezed,
És elválánk némán zokogva,
És szívünk mélyen vérezett.
Feltűnsz-e még egykor nekünk?
Mely óra, ah mely föld vidéke
Lesz egyesítő édenünk?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me