Balassi Bálint: HÁBORÚIT, SZÍVE FÁJDALMÁT SZÁMLÁLVÁN, KÉRI ISTENT, HOGY KÉTSÉGBEN ESÉSTŐL OLTALMAZZA | Verstár - ötven költő összes verse

HÁBORÚIT, SZÍVE FÁJDALMÁT SZÁMLÁLVÁN, KÉRI ISTENT, HOGY KÉTSÉGBEN ESÉSTŐL OLTALMAZZA

[az "Emlékezzél, mi történék" nótájára]

Lelkemnek hozzád való buzgó kiáltása

Jusson elődben valaha már óhajtása,

Ne hágyj vésznem bűnöm miatt, lelkem váltsága,

Nyújts ki segítő karodot szabadságomra!

Angyaloknak s embereknek erős Istene,

Jóval forró kegyelemnek élő kútfeje,

Irgalmas, hű, tűrhető vagy téteményidbe,

Engedd, leljek kedvet szent színednek előtte!

Látod, éngem sok háború mint elburított,

Veszedelem mindenfelől körül-béfogott,

Nagy hatalma csak tereád immár szorított,

Emberi segítségtől, mindentől megfosztott.

Ne hágyj azért, én Istenem, veszedelmemben,

Belőlem az fájdalmat vedd ki kegyelmesen,

Akár vigasztalásoddal s akár másképpen,

Csak könnyebbíts meg, hogy ne légyen tűrhetetlen!

Halld meg imádságim nékem, kit te alkottál,

Ha bűnömért ostoroddal megholdoltattál,

Jusson eszedben, azmit régenten fogadtál,

Hogy mihelt néked könyörgök, szabadítanál.

Élsz, Istenem, s nem akarod veszedelmemet,

De kévánod megtértemet és életemet,

Ne hágyj el hát éngem is, nyomorult hívedet,

Ki bűnéből hozzád térvén tégedet követ.

Ne emlékezzél ezután gonoszságimrúl,

Mondd ezt inkább én lelkemnek te jóvoltodbúl.

Ím, én, ki te idvösséged vagyok, sok búdbúl

Kimenteni jelen vagyok, azért ne búsúlj!

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!