Balassi Bálint: [HATVANHARMADIK]
1 | Nyolc ifiú legén minap úton menvén |
egy erdőben jutának, |
Estvefelé lévén, tréfálván, beszélvén, |
ők egymásnak mondának: |
Végyünk szót Echótól - mond - mi mátkáinkról, |
mondja nevét azoknak! |
2 | Credulus az első, lőn azért elkezdő, |
s monda nagyon kiáltva: |
Echo, de kicsoda, aki sok kínomba |
most megvigasztalhatna? |
Kérlek, mondd meg nevét, kit mint idvösségét, |
bús lelkem úgy kív[ÁNNA! |
3 | Mosolyog magában Credulus ezt hallván, |
s rajta csak csudálkozik; |
Őutána azért tőn az ilyen kérdést, |
ki társaság közt másik: |
Ki fagyott elmémhez - mond - , mint víz nagy dérhez, |
télben jég amik[OR SÍK? |
4 | Harmadik is monda nagy hangosan szólva |
mindenek hallotára: |
Echo, jó asszonyom, kinek régi kínom |
vagyon nyilván tudtára, |
Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek |
javával tölt ko[SÁRA? |
5 | Szavát elereszté, negyedik is kezdé |
el Echóhoz kérdésit |
Szép szerelmeséről, kihez gerjed belöl, |
s kit szíve szerint óhít: |
Szörnyű kára után nevezd meg - mond - nyilván, |
szeret lelkem im[MÁR KIT? |
6 | Ezután ötödik, ki mentűl kisebbik, |
Credulus atyjafia, |
Mindjárt előszóla, felszóval kiáltva |
Echót nevezi, híja: |
Ki az, kire éngem gyújtott - mond - ily igen |
Venus futo[SÓ FIA? |
7 | Hatodik Aminta, előálla, monda, |
mert veszett, alég várja, |
Hogy szent nevét hallja annak, ki ő lángja, |
s kinek javát akarja: |
Hát annak ki neve - mond -, aki szerelme |
szívemet kínnal [MARJA? |
8 | Szóla hetedik is, kinek neve Thyrsis, |
s ki hazáját elhadta |
Azért, hogy egy kegyes, akihez szerelmes, |
szerelmét megtagadta: |
Régoltától fogva szerelem kínjába |
éngem - mond - ki sí[KATA? |
9 | Utolsó a Montan, kinek édes társán |
való nagy bánat árta, |
Nagy fohászkodással így szóla Echóval, |
jutván eszébe kára: |
S annak tudd-é nevét - mond -, kiért szívem ég, |
s ki ez sok kínban MÁRTA? |
10 | Egy szegény szarándok, régi barátotok |
éneklette ezt néktek, |
Kik a magyar nyelven való versszerzésen |
egymással vetekedtek, |
Kit a nagy hamisság és háládatlanság |
föld szélére kergettek, |
11 | Az másfélezerben és nyolcvankilencben |
Szent Bertalom-nap után, |
Világ határira való bujdosásra |
keservesen indulván |
Édes hazájából, jóakaróitól |
siralmasan búcsúzván. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me