Balassi Bálint: NEGYVENHATODIK | Verstár - ötven költő összes verse

NEGYVENHATODIK

AZ DOBÓ JAKAB ÉNEKE, AZ "MÁR SZINTÉN AZ IDŐ VALA KINYÍLÁSBAN" ELLEN SZERZETT ÉNEK

azon nótára

Bezzeg nagy bolondság volt az balgatagban,

Cupidót ki írta gyermekábrázatban,

Mert nem gyermek, aki bír mindent világban.

Császárok, királyok vadnak hatalmában,

Bölcsök, jó vitézek járnak udvarában,

S vallyon s ki nem égett soha nagy lángjában?

Vaknak sem mondhatja őt senki igazán,

Aki megkóstolta mérges nyilát magán,

Sok szívet nem lűne vétetlen, vak valván.

Látjuk, minden szívet mely igazán talál,

Kit célul arányoz lűni mérges nyíllal,

Hát nem vak, sőt jól lát szeme világával.

Szárnyát sem hihetem, kin ő repülhetne,

Azon is megtetszik, mert fekszik heverve

Régen én szívemben, csak tüzet rak benne.

Nem is mezítelen, ki mindeneket foszt,

Nem szűkölködik az, ki ennyi sok jót oszt,

Jókkal vagyon közi, nem kedveli a rosszt.

Ezt írván, Julia kérdé, hogy mit írnék?

Szerelem szép képét írom, néki mondék.

Monda: Hát éngem írj! S reám mosolyodék.

Ez ennéhány versben feleltem meg annak,

Azki alította nem kis okosságnak,

Cupidóra gyermekszemélt hogy írtanak.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!