Balassi Bálint: ÖTVENHETEDIK
1 | Én édes szerelmem, egyetlenegy lelkem, |
mi haszon nékem élnem, |
Ha semmit nem segít, jómra fel sem indít |
az én esedezésem, |
Sok könyörgésemre, szép leveleimre |
csak választ sem téssz nékem? |
2 | Lelkemnek fájdalmát, érted való kínját |
maga te így jól látod, |
De ingyen sem érzed, sőt inkább neveted, |
magadban csak csúfolod, |
Mondván: Hadd, hadd - úgymond - hiszem veszti nagy gond, |
kínomot úgy mosolgod. |
3 | De mi hasznod vagyon sok könnyhullásomon, |
kétségbe mire tartasz? |
Mint mérget sok mézben, édes beszédedben |
gonoszt elegyítve adsz, |
Egyfelől édesgetsz, másfelől kesergetsz, |
csak bánatra taszítasz. |
4 | Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok |
tanítanak, viselnek, |
Bánással, tartással, szóval, kiáltással, |
szelídek, kézre jűnek, |
Az erős kősziklák hevétűl az napnak |
romolnak, repedeznek; |
5 | Nincsen oly erős vas, kit tűzzel jó kovács |
ide-s-tova nem hajthat, |
Vérrel erős gyémánt, kit az acél sem bánt, |
végre mind elhasadhat, |
A piros márvánkő, kit ver gyakor eső, |
csepegéstől lyukadhat. |
6 | Téged penig, sólymom, én édes vad ráróm, |
az én sok kiáltó szóm |
Kezemre nem híhat, s csak úgy se lágyíthat, |
mint vasat tűz, nagy lángom, |
Sem mint márványkövet, kit eső csepeget, |
nem hathat könnyhullásom. |
7 | Vérem hullásával, ha hozzám hajlanál, |
tündöklő szép gyémántom, |
Arra is kész volnék, csak tőled érthetnék, |
végeznéd el már kínom, |
De mind sok írásom, szóm, siralmom, lángom, |
szolgálatom csak károm. |
8 | Az én gyötrelmemre s Istenre tekintve |
indulj fel szerelmemre, |
Nagy háládatlanság miatt nyomorúság |
hogy ne szálljon fejedre, |
Vagy segélj meg immár, vagy végezz ki hamar, |
ne tarts tovább kétségbe! |
9 | Az mennyei orcát, életem birtokát |
ha Isten néked adta, |
Angyali ábrázat ha vagyon terajtad, |
mire vetsz éngem kínra? |
Mennybéliek szerint ennyi sok szörnyű kínt |
enyhíts meg jó szolgádba! |
10 | Úr Isten, hogy lehet az kegyetlenségnek |
ilyen nagy szépség fészke? |
Ha az mennybéliek olyan kegyelmesek, |
térj te is kegyelemre! |
Angyali orcádot mert te megalázod, |
ha űzsz számkivetésre. |
11 | Színed dicsősége most ez új versekre |
elmémet serkentette, |
Képtelen nagy szépség, ki miatt szívem ég, |
mert már elrekkentette |
Buzgó szerelmében, kiben, mint tömlöcben, |
sírva ezt éneklette. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me