Balassi Bálint: ÖTVENKILENCEDIK
1 | Szerelem istene, Venusnak ereje |
most meg megkörnyékezett, |
Elmém nagy bánatban, szívem is új lángban |
egy szép szűz miatt veszett, |
Kit elébb is láttam, de reá nem gyúltam, |
mert így, mint most, nem teszett. |
2 | Óh, véghetetlen kín, kit angyali szép szín |
víg szívemre bocsátott! |
Immár orvosságot hol leljek gyógyítót |
búm ellen, ki rám jutott, |
Ha súlyos szerelem kínnal sujtol éngem, |
s búmra esmét fordított? |
3 | Fekete gyászába, mint sűrű árnékba |
liliom, úgy fejérlik, |
Szép piros orcája, fekete zománcba |
mint rubin, úgy tündöklik, |
Slejt öltözetében, mint a sovány böjtben |
Mária képe, úgy fénlik. |
4 | Igazán görögöl nevet keresztségből |
adtak szép személyére, |
Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze |
vagyon néki mindenre, |
Tud fedni szerelmet, noha igen szeret, |
nincsen gonosz hírére. |
5 | Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon |
lelkem súlyos gyötrelme, |
Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért |
gyújts fel ezt szerelemre, |
Régi sok búm után hadd élhessek vígan |
evvel immár kedvemre! |
6 | Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár |
a nyárnak közepében, |
Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek |
áldozatul kezében, |
Szerzém ezt versekben az másfélezerben |
és az nyolcvankilencben. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me