Batsányi János: Első ének
Mollia, Pegasides, vestro date serta poetae! |
PROPERTIUS |
Már földi pályámnak első kezdetében
Vezérül az élet setét ösvényében,
S társul adott mind jó, mind balszerencsében;
S e nehéz, e kemény, szűk útba vezettél,
Mivel félretérni soha nem engedtél,
Nevemnek népemnél oly jó hírt szerzettél,
Sem az álnok ajak s gonosz nyelv rágalma,
Sem a képmutatók otromba szidalma,
Sem vad üldözőmnek el nem ront hatalma;
Eredj, lásd még egyszer a magyar világot.
Szedj előbb egynéhány külföldi virágot,
Zöldellő borostyánt, s gyenge mirtus-ágot,
Egyet, melyet (szívem örök fájdalmára!)
Nem tehetvén többé tisztes homlokára,
Áldozatul vihess Dávidom sírjára;
Örömmel fogadván fejére tehesse,
S mint hazánk még élő legjobb énekesse,
Mindenek láttára bátran viselhesse.
S ezt a nem múlandó gyönyörű virágot.
Tiszteld az asszonyi tiszta barátságot,
S változni nem tudó szent hajlandóságot. - -
S hív biztosa lévén híved szándékának,
Keresd fel határit ama szép hazának -
Árpád dicső népe boldog országának!
Büszkén emelkedve néz a két Dunára,
Szállj haladék nélkül Virt kies dombjára,
S borulj le barátom gyepesült halmára.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me