Batsányi János: A szenvedő
A szenvedő
| "Lehelletem elfogy, napjaim megrövidültek, |
| és csak a koporsóm vagyon hátra." |
| Jób, XVII. rész. |
| (KÁLDI) |
I.
Elmém veszélyes andalgásiból
Magamba térvén, s zárhelyem
Ezernyi könyveimmel áztatott
Porába hajtván térdemet,
Magamba térvén, s zárhelyem
Ezernyi könyveimmel áztatott
Porába hajtván térdemet,
Némán imádva tisztelem
Mennyei nagy felségedet!
Leborulva csudálom
Megfoghatatlan bölcs tetszésedet!
Mennyei nagy felségedet!
Leborulva csudálom
Megfoghatatlan bölcs tetszésedet!
Mert látom, érzem, hogy tilos felérni:
"Honnan, s miért van ennyi rossz?
Mért szenved így a jámbor erkölcs?
S mért győzedelmes a gonosz?"
"Honnan, s miért van ennyi rossz?
Mért szenved így a jámbor erkölcs?
S mért győzedelmes a gonosz?"
S hozzád emelvén újolag
Lánctól törődött két kezem,
S nedves homályban lábbogó,
Halálra vált, bús képemet,
Lánctól törődött két kezem,
S nedves homályban lábbogó,
Halálra vált, bús képemet,
Elődbe terjesztem - ne vesd meg, ó Uram! -
Elődbe terjesztem szokott kérésemet,
Halld meg keserve tengerének mélyiből
Hozzád kiáltó lelkemet!
Elődbe terjesztem szokott kérésemet,
Halld meg keserve tengerének mélyiből
Hozzád kiáltó lelkemet!
Tekints le rám! Atyai kegyelmed fényiből
Bocsásd fejemre csak egy súgárodat!
Ne hagyd el, ó Irgalmazó!
Ne hagyd el alkotmányodat.
Bocsásd fejemre csak egy súgárodat!
Ne hagyd el, ó Irgalmazó!
Ne hagyd el alkotmányodat.
Ne hagyj el engem,
Ó én Teremtőm! én Atyám! Oltalmazóm!
Én egy Uram!
Egy Istenem!
Ó én Teremtőm! én Atyám! Oltalmazóm!
Én egy Uram!
Egy Istenem!
II.
Úgy van; megint köny nedvesíti képemet!
Megint megáradott
Szívemnek elszikkadt ere!
Megszánta már, megszánta bágyadt lelkemet
Az Úr kegyelme; s irgalom-pálcája íme
A kősziklából bő vizet vere!
Úgy van; megint köny nedvesíti képemet!
Megint megáradott
Szívemnek elszikkadt ere!
Megszánta már, megszánta bágyadt lelkemet
Az Úr kegyelme; s irgalom-pálcája íme
A kősziklából bő vizet vere!
Oszoljatok,
Szívemnek öldöklő fájdalmai!
Szakadjatok,
Ti nem remélt örömömnek édes árjai!
Szakadjatok; s a szenvedők kegyes
Vígasztalójának hálákat adjatok!
Szívemnek öldöklő fájdalmai!
Szakadjatok,
Ti nem remélt örömömnek édes árjai!
Szakadjatok; s a szenvedők kegyes
Vígasztalójának hálákat adjatok!
Zengd, halhatatlan lélek,
Zengd Alkotód dicséretét!
Serkenj, te bús, te gyászos elme,
Serkenj fel, és vígadva hagyd el ezt
A síralom helyének durva rejtekét!
(Nem tiltja szárnyaid szabad repűletét,
Nem tiltja senki meg neked.)
Repülj fel régi hazád boldog határihoz,
Túl a setétlő fellegek útjain
A halhatatlanok dicső hajlékihoz!
Úgy zengjed, úgy hirdesd
Örvendező víg éneked
Legszebb s legérezettebb hangjain:
Mely jó az Úr! s mi nagy
Az Ő kegyelme
A földnek elhagyott lakossihoz!
Zengd Alkotód dicséretét!
Serkenj, te bús, te gyászos elme,
Serkenj fel, és vígadva hagyd el ezt
A síralom helyének durva rejtekét!
(Nem tiltja szárnyaid szabad repűletét,
Nem tiltja senki meg neked.)
Repülj fel régi hazád boldog határihoz,
Túl a setétlő fellegek útjain
A halhatatlanok dicső hajlékihoz!
Úgy zengjed, úgy hirdesd
Örvendező víg éneked
Legszebb s legérezettebb hangjain:
Mely jó az Úr! s mi nagy
Az Ő kegyelme
A földnek elhagyott lakossihoz!
Serkenjetek fel tí is,
S jertek ma mindnyájan,
Ti lelkes és lelketlen állatok!
Jertek, s örök vígasztalómnak
Most énvelem forró hálákat adjatok!
S jertek ma mindnyájan,
Ti lelkes és lelketlen állatok!
Jertek, s örök vígasztalómnak
Most énvelem forró hálákat adjatok!
Derülj ki, nap!... Vídulva zúgj,
Te gyászos ősz komor szele!
Völgynek sebes folyója, zúgj!
Partok, zuhogjatok vele!
Te gyászos ősz komor szele!
Völgynek sebes folyója, zúgj!
Partok, zuhogjatok vele!
Ti halmok! erdők! égbe-nyúlt
Szálas fenyők! harsogva döngjetek!
Kőszikla-bércek! béborult
Havas tetők! bömbölve rengjetek!
Szálas fenyők! harsogva döngjetek!
Kőszikla-bércek! béborult
Havas tetők! bömbölve rengjetek!
Ti is, kiket szívem nyögésitől
Hangozni megszoktattalak,
Kínos keserveimnek gőzitől
Elnedvesült bús kőfalak!
Jertek, s magasztaló dicséretimre most
Új hangokon felelve zengjetek!
Hangozni megszoktattalak,
Kínos keserveimnek gőzitől
Elnedvesült bús kőfalak!
Jertek, s magasztaló dicséretimre most
Új hangokon felelve zengjetek!
| * |
De mit cselekszem?
Ah! mit cselekszem, így unszolván títeket?
Mire kérem én
A tí segedelmeteket?
Ah! mit cselekszem, így unszolván títeket?
Mire kérem én
A tí segedelmeteket?
Mit, mit tehettek tí,
Ó értelem nélkül szűkölködő,
Érezni nem tudó,
Lelketlen állatok?
Ó értelem nélkül szűkölködő,
Érezni nem tudó,
Lelketlen állatok?
Mik vagytok tí,
Hogy énvelem hálákat adjatok?
Hogy az Úrnak énvelem
Illő dicséretet mondhassatok?
Hogy énvelem hálákat adjatok?
Hogy az Úrnak énvelem
Illő dicséretet mondhassatok?
És ki vagyok én! hogy Tégedet
Méltán dicsérjelek?
Hogy Tégedet, Mindenható!
Dicsérni merjelek?
Méltán dicsérjelek?
Hogy Tégedet, Mindenható!
Dicsérni merjelek?
Én, por! veszendő féreg! és dicsérjem a Te
Nevezhetetlen,
Gondolhatatlan,
Isteni-nagy felségedet?
Nevezhetetlen,
Gondolhatatlan,
Isteni-nagy felségedet?
Én, Téged! ó Te, aki vagy!
Téged, ki mindenkor valál!
És lenni fogsz
Szünetlenűl!
Téged, ki mindenkor valál!
És lenni fogsz
Szünetlenűl!
Borulj homályaidba, gyarló, véges elme!
Némulva áldjad,
Némulva rettegd és imádjad
Az Örökkévalót!
Némulva áldjad,
Némulva rettegd és imádjad
Az Örökkévalót!
Hogy el ne vessz merész repűletidben!
Hogy el ne hagyjon illy örvényeidben!
Bár véghetetlen! ámbár isteni
Az ő kegyelme!
Hogy el ne hagyjon illy örvényeidben!
Bár véghetetlen! ámbár isteni
Az ő kegyelme!
(1795)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
