Batsányi János: Batthyány Alajoshoz | Verstár - ötven költő összes verse

Batthyány Alajoshoz

A vígadó hir, oszlani nem tudó
Szárnyára kelvén, útnak ered, repül,

S harsogva bétöltvén neveddel

Hunnia messze terült határit,

Örömre gerjeszt minden igaz magyart,
Minden keresztényt - - - - - - -

A szíveket felháborító

Új szakadást iszonyodva hallák.

Nem láttalak még, drága hazámfia!
Nem láttalak még tégedet én soha.

Mért nem hozott ó! engem öszve

Eddigelé veled a szerencse?

Hidd el, nem ismért mégis az, a ki szült
Téged talán úgy; s úgy alig ismeri

Élted szerelmes párja barnult

Arcalatod magyaros vonásit

Mint tiszta hív és emberi szívedet,
S felséges elméd ritka tulajdonit

(Értékeket, melyekkel a nagy

Osztogató keze felruházott)

E múzsa, mely most tiszteletedre jő.
Battyáni! halljad bátran az ő szavát.

Utáljuk a porban fanyalgó

Kedvkeresők alacsonykodásit;

S a szent igazság, emberiség, haza,
Törvény s szabadság hív követőiről

Zengvén, az országlók aranyból

Vert koronájokat olyba vesszük,

Mint a mezők nimfáit ijesztgető
Otromba faunok sáskoszorújokat;

S határt nem ismérő hatalmok

Főbb erejét mutató, s egekből

Vett származások címerező jelét
Ugy nézi, mint a társai közt merőn

Büszkélkedő gyermek kezében

Hajladozó fejedelmi pálcát:

- - - - - - - - - - - - -

Nincs Phídiásunk; nincs, ki ma párosi
Márványba metszett képedet a jövő

Évekre szíves tisztelőid

Hív maradékinak általadja.

Ne véld azonban, hogy - - - - -
- - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - -

Élj, ó dicsőült őseleid jeles
Magzatja!... Míg a nagy Duna partjait,

Mig a Tiszának tér vidékit

Bajnokaink unokái lakják;

- - - - - - - - - - - -
El nem felejtenek tégedet ők soha;
Sőt áldva fogják áldani nagy neved

Mindenkor, és mély tiszteletben

Tartani még tetemid porát is.

- - - - - - - - - - - -

(1791)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!