Batsányi János: Esdeklő panasz

Esdeklő panasz

Ne félj, ne félj, kedves lélek!

Ne távozzál előlem.

Mondtam, hogy már nem remélek...

Miért tartasz hát tőlem?

Mit kesergetsz haszontalan,

Mit únszolod könyveim?

Tudom úgyis, boldogtalan,

Hogy nem lehetsz az enyim!

Látom, mint küszködik szíved,

Mint ég titkos tüzében,

Szemlélvén, mint eped híved,

S mint vész kínos hevében!

Látom, nedvesült szemednek

Mint hullnak le gyöngyei,

Tudván, érted mint gerjednek

Lelkemnek gyötrelmei!

Ó! ha bánatimnak árja

Meghatotta szívedet,

S még egészlen ki nem zárja

Elméd régi hívedet:

Ó! ne siess, drága lélek,

Ne siess úgy előlem!

Tiéd vagyok én, míg élek...

Ne tartózkodjál tőlem!

(1791)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!