Batsányi János: Gyötrődés

Gyötrődés

Ki nyög? melyik boldogtalan

Kiált megint e bú helyén?

Ki háborít fel úntalan

Magánosságom éjjelén?

Hallom, hallom keservedet,

Te vagy, lelkemnek egy fele!

Érzem minden gyötrelmedet,

Érzem; s szivem reped bele!

De ah! hozzád nem juthatok,

Hiába nyújtom karjaim,

Ah! senkit meg nem hajthatok,

Nem hallja senki jajjaim!

Felelnek ím! a kőfalak,

S kérésimet kettőztetik:

Őrzőimtől, hogy - lássalak!

Fájdalmim meg nem nyerhetik.

A kőfal szánja sorsodat,

S kérésid azt megilletik:

Őrzőidtől, barátodat

Hogy láthasd! meg nem nyerhetik...

Nagy ég! tekintsd nehéz baját,

Küldj néki éltető reményt!

Avagy te nyisd meg ajtaját,

S bocsásd el, ó halál, szegényt!

(1795)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!