Batsányi János: Imhol ma is... | Verstár - ötven költő összes verse

Imhol ma is...

(Don Juan Melendez Valdez. SPANYOL POÉTA)

Imhol ma is (hajh, még ma is!) egy rabi,
S a régen elmúlt ostoba századok

Szívfagylaló bús éjjelén költ

Vak babonának igája nyomja;

Mely képtelen rút szörnyeteg, isszonyú
Fejét egekben, lábait a pokol

Mélységiben rejtvén, kegyetlen

Isteninek buta mennykövével

Rettenti. Reszketsz, megcsalatott szegény!
Terhedre szolgál életed ösztöne;

S mely a baromtól Alkotódhoz

Felvisz, az ész, fene kín gyanánt van.

Nincs már hazád; nincs, nincs menedékhelyed
Már néked: ég, föld ellened esküdött.

Láttadra eggyütt cimborálnak

Nagyjaid ál fejedelmeidnek

Rabságra termett szolga tanácsival,
Hogy, pártfogóid tűzzel emésztve, ne

Légyen, ki fertelmes nadályid

Véred-erét kiszopó fogától

Megmentsen. Ó! kit lenni hisz és imád
E szenvedő szív, Mindenek Atyja te!

Elnézed ezt? vagy költemény csak

Lételed? agyszülemény? hiú váz?

S mi vagy te, Erkölcs? nem csupa név, üres
Szó, hang?... Igazság! balgatagok süket

Bálványa?... Természet! hol a te

Isteni rended, örök hatalmad?...

Harcolva szerzett birtokiból gonosz
Mesterkedéssel végre kiforgaták,

Szentségtörő kézzel kiirtván

Mindazokat, kiket a szabadság

S édes hazájok szívreható szava
Zászlója mellől el nem ereszt vala.

Elhagytad őket, vak s bolondul

Játszadozó csapodár szerencse!

Elhagytad őket. Pártos az ő nevek
Vesztekre térült korcs maradék előtt;

Mert úgy nevelték, úgy taníták

E csapodár idegen bitanglók,

Kik hív vitézink csontjaiból emelt,
Ezer halállal támogatott, kevély

Székjekben ülvén, onnan osztják

Szégyenes érdeme csúf jutalmát.

(1800 körül)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!