Berzsenyi Dániel: A HALÁL
Rettenetes vázkép a halál,
Mint a félénk, kába gyermekeknek
Rémítő az éjjeli homály.
Porfedelek oszlatójára,
A jámborok békes szívvel dűlnek
A bús ciprus szent árnyékára.
E játékszín álorcájától,
Szabad lelke fellebb ohajtozik
E bujdosó csillag hantjától.
Eléggé nem héjáztathatja;
Érzi, hogy rab, míg testi láncait
Hordozza és le nem rázhatja.
Mi tündér báj vonz úgy magához,
Hogy mennyei lelkünk ne siessen
Eredete dicső honjához?
A jó rosszal van öszvefonva:
Itt a gazdag nyomva van szükségtül,
S a dicsőség fátyolba vonva.
Mint tehozzád, szent gerjedelem?
Mi tölti bé lelkünk' teljesebben,
Mint te, édes, boldog Szerelem?
Fojtogatod nyögő kebelünk!
Hol örömmel, hol bús könnyözönnel
Édes kelyhed itatod velünk. -
A halandó ember élete!
Rövid öröm, hosszú gond s bánkodás
Bús életünk szűk kerűlete.
Mellyeket csak a halál szakaszt:
Rózsaszálak a gyönyörűségek,
Mellyeket egy őszi szél hervaszt!
Itt nemesen tűrve viseli,
S a hervadó gyenge virágokat
Az erkölcsnek s észnek szenteli!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me