Berzsenyi Dániel: AZ ELVÁLÁS REMÉNNYE

Full text search

AZ ELVÁLÁS REMÉNNYE
 
Nem oh! csak nem hat az égig
Beteg szívem nyögése!
Bus fejemen lesz mindvégig
Sorsom kemény végzése.
 
Látom, hasztalan epedek,
Mint egy bus filemile;
Tied, lelkem, nem lehetek,
Lelkemnek édes fele!
 
Látom, csak azért forrtanak
Öszve árva szíveink,
Hogy holtig sirdogáljanak
Záporozó szemeink.
 
Tépd el édes bilincsemet,
Hadd repülhessek tőled!
Vagy ölj meg, hogy hiv lelkemet
Nyöghessem ki körűled.
 
Nyujtsd ki angyalkarjaidat,
Végy még egyszer öledbe.
Vedd bucsuzó csókjaimat,
Zárj örökre szivedbe.
 
De bár tőled elszakadok,
S mint ez árva nefelejcs,
Érted, lelkem, elhervadok,
Oh, szivedből ki ne ejts!
 
Hiszen, majd mikor porunkból
Fénikszként felkelendünk,
Tiéd leszek, ha sirunkból
Új életre menendünk.
 
Szánja Venus szíveinket,
S majd fényes édenében
Öszveviszi lelkeinket
Hiv gerlicék képében.
 
[1802 körül]

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me