Berzsenyi Dániel: ESDEKLŐ SZERELEM
Thétis bíbor keblébe,
S mosolyogva emelkedik
Lúna szemérmes képe.
Édes álmot lengedez,
Az ég békes, s nyúgodalma
Hegyet-völgyet béfedez.
Szememre nem hullatja
Balzsamát az illatozó
Esthajnal csillagzatja!
De gondjaim felköltik,
S nyughatatlan kebelemet
Fájdalmakkal eltöltik.
Néha fáradt szememet,
Kinyitja könnyeim árja,
S mossa halvány képemet.
Sérült szívem sebeit!
Mert a szerelem égeti
Minden titkos ereit.
Te, ki azt megsebzetted,
Ki a szerelemnek ezer
Tőrét rám lehelletted!
Reszkető két kezeim,
Téged az égre függesztve
Sírdogáló szemeim.
S boldogítóm tud lenni,
Szánj meg, Kegyes! légy orvosom:
Ne hagyj holtig epedni.
Míg el nem fogy életem,
Míg elhervadt ajakimat
Ajakidra tehetem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me