Berzsenyi Dániel: GRÓF MAILÁTH JÁNOSHOZ
Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait
A Kárpátok közt zúgva szórja,
Tört jeget és köveket sodorván;
Párnáján pihenő lyányka szelíd dala
Idvezli a várt est nyugalmát
S a hegyek ormai közt mosolygó
S a pásztorkalibák gőze a völgybe szállt.
Mailáth! poétád napja húnyik,
S nem ragadoz dala árja többé.
S mint egy Pygmalion szobra, ölem hevén
Életre gyúlni látsza honnom,
S annak ivá kebelem sugalmát.
Zengett a haza szent lángja; Olympia
Istenfiakkal küzdve tűnt fel
Isteni bájba merűlt szememnek.
Szép lelkedre hatott, nem vala puszta hang,
Nem, melly tudatlan gyermek ajkán
Lelket emelt; koszorúm ne bánd meg!
Benned vagynak azok, benned a honni szív,
Mellyet magasztalsz, benned a hív
Honszeretet daliás erénye.
Ezt harsogta örök Pindarus és Horác,
Ez isteníté a világnak
Hajdani váteszit és erősit;
Rákos hős mezején. Hallom a pályazajt
S a pályazajban Széchenyink hős
Hágdozatit, lova könnyü győztét.
Eurus szülte pején mint viva, nyerve díjt;
[Mint áldozá fel ezreit, hogy
Ész müvein kecsesülne nyelvünk,]
S Pannon férfidiszét. Engem a villitánc
Int már; de honnom új virultán
Vert dalodat porom érzi majdan.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me