Berzsenyi Dániel: SZERELMES BÁNKÓDÁS
A bús bükben tévedez,
S búslakodó énekemmel
Csak a kőszirt epedez,
Epekedő szívemben,
S hív kebledbe visszatérek
Forró képzeletemben.
A vizeken reszketnek:
Bágyadt szemem záporai
Csak téged emlegetnek;
Az égen pirosodik:
Árvád lankadozó szívvel
Terólad gondolkodik.
Kínom előtt bujdosom,
A vadon bús zengésében
Édes neved hangozom;
Keservimmel zárkozom,
Könnyel ázott nyoszolyámban
Utánad óhajtozom.
Nyitom fáradt szememet,
Siratlak, ha nyúgalomra
Hajtom árva fejemet.
Forrása el nem apad,
Míg bé nem hunynak szemeim,
Míg szívem meg nem szakad.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me