Csokonai Vitéz Mihály: A szerencse változó | Verstár - ötven költő összes verse

A szerencse változó

Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa,

Bár feléd fordúljon tarka golyóbissa,

Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni,

S páva módra fénylő szárnyára emelni,

Bár jőjjön kincsekkel talpig bétakarva,

Nála hízelkedjen a bőségnek szarva:

Ne higyj néki, ne higyj; mert sokan megesnek,

Mikor nála boldog életet keresnek.

Ne higyj; mert amidőn legjobban kecsegtet,

Forrót alád éppen azalatt csepegtet.

Midőn legnyájasabb karokkal öleled,

Akkor rakja tele fúlánkkal kebeled;

Azért repűl veled az ég tetejére,

Hogy mélyebben vessen a pokol mélyére.

Ne higyj hát, barátom, ne higyj mondom, neki,

Mert halálra csalnak szíreni éneki.

De azért ha bánt is, meg ne rezzenj tőle,

Bátor szívvel vonjad fére magad tőle.

Ő asszony s szerencse: minden pontba fordúl,

Nem sok, akár vígan legyen, akár mordúl.

Azért hát, barátom! bár szíved rettentse,

Meg ne rezzenj tőle: ő asszony szerencse.

Ellene a virtus fog lenni kőbástya,

Az ártatlanságnak béfed szent palástja.

Ez az a conductor, amelyre mennyköve

Mindig haszontalan ropogással löve.

Ez ama Gibraltar, s ama citadelle,

Melyre minden bombit hasztalan lövelle.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!