Csokonai Vitéz Mihály: A magyar! Hajnal hasad | Verstár - ötven költő összes verse

A magyar! Hajnal hasad

Vígadj, Magyar Haza! meg ne tagadd tömött

Javaidtól azt a valódi örömöt,

Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra

Az egész hazában harsogó vivátra.

Már lehasadoztak a hajdani gyásznak

Komor fedelére vont fekete vásznak,

Melyeket a fényes világosság előtt

Az elmúlt időknek mostohás keze szőtt.

Rongyos szőnyegének rongyainál fogva

Egy nyájasabb hajnal virít mosolyogva.

Sugarait mindenfelé bocsátgatja,

Mellyel a megrögzött homályt megszaggatja.

Bíztatja hazánkat kecsegtető képe,

Hogy már a magyarok napja is kilépe,

S rövid időn felhág egünk délpontjára,

S megvilágosítja főldünket sugára.

Kelj fel azért magyar! álmodból serkenj fel,

Már orcáidra süt e nyájas égi jel.

Kelj fel! s ázsiai Múzsákkal köszöntsed,

Elibe háláló indúlatid öntsed.

Örvendj, hogy elmúlván a hosszú éjtszaka,

Megnyílt a napkelet bársonyos ablaka.

Ez által egy kövér reménység táplálhat,

Hogy még napod fényes delére találhat.

Lesz még a magyarnak olyan dicső neve,

Amilyen volt a Márs mezején eleve.

S még azok is laurust fűznek hérósinkra,

Kik most finnyás órral néznek magyarinkra.

Idvez légy, szép hajnal! ragyogtasd fáklyádat,

Víg egünkön mutasd mosolygó orcádat.

Jer! imé, nimfái már a víg Dunának

Elődbe koszorús fővel indúlának.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!