Csokonai Vitéz Mihály: A REGGELNEK LEÍRÁSA | Verstár - ötven költő összes verse

A REGGELNEK LEÍRÁSA

Alcaicus és Alcuinus versek

(Sander)

A reggel immár hogy mosolyog! s körűl
A főld határán játszadozik s örűl:
Örvendez a Mindenhatónak,
S áldja kegyelmit az Alkotónak.

Hát nosza! hadd el álmodat; állj elől,
Természet! és mondj éneket efelől,
A tenger, ég, főld zengedezzen,
S a zefirus vele lengedezzen.

Buzdúljatok fel hát ti is, állatok!
Áldásban légyen nagy neve nálatok.
Háláadó szívem! siessél,
Térde elébe borúlva essél.

Ím, a setétes éjszaka már szalad
A vőlgyeken! s majd jó tova is halad.
Ezt a piros hajnal ijeszti;
S tengerek öblibe elsijeszti.

Az éj alighogy másuva kőltözött,
Szép fejéreslő ingeket őltözött
A felkelő természet. Ebben
Láttatik ezzel is ékesebben.

Aurora, amint fényje megütközött
A harmatos fűn, a ligetek között
Villámlik. A nap megferesztett
Fény mosolyogva felénk eresztett.

A szép virágszál mint piperézgeti
Mézes palástját, s fel-felemelgeti:
Itt úgy ragyognak a kaszállók,
Hogy ma velek szerelembe szállok.

Hol sok patak foly s mentibe csergedez,
Melyet felűlrűl tűkör-üveg fedez.
Közbűl smaragd s kristály mulatnak
S gyöngyszemet a kövecsek mutatnak.

A felkelő nap szép arany újjain
Lantját kitartván, pengeti húrjain
Víg énekét. Mennybéli jóság!
Téged imád ez! Örök valóság.

Te vagy csupán az, akire gerjedez
Buzgó szerelmem; s mennyire terjed ez,
Mutatja szívem s két sor ének,
Melyeket ajjaki szentelének.

Ahányszor a hegy bércei intenek:
Szívem s szemem rád egybe tekintenek.
Még a nap is jól fel ne keljen,
Már citerám neked énekeljen;

Mert addig, amíg szent neved áldhatom,
Boldog vagyok, jó-voltod imádhatom;
Sőt hogyha kell érted halálom,
Abba egész örömöm találom.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!