Csokonai Vitéz Mihály: A RÓMAI NÉPHEZ

Full text search

A RÓMAI NÉPHEZ
 
(Horatius)
 
Második emberkort tipor a polgári had immár,
S önnön hatalma dönti Róma városát.
Kit sem ama szomszéd Mársok nem tudtak elölni,
Sem a fenekedő Porsenának tábora,
Sem Capuának irígy virtussa, se bajnoki Spartac,
Sem a naponként hitszegő allobrogok,
Kit vad gyermekivel Germánia sem töre még meg.
Sem a szüléktől átkosított Hannibal.
Mint vesztjük, kiknek vérét kívánja az ég is,
S főldünket a vadak bitangolják megint.
Pernyéin tapod a fene győző, s a deli várost
Dühöngő körömmel verdeséndi a lovas.
Jaj, iszonyú látás! tetemit szétszórja Quirínnak,
Melyeknek sem szél, sem nap eddig nem juta.
Tán mind, vagy pedig a jobb rész, azt kérdezi tőlem:
Hogy volna legjobb tenni inségünk felől?
Legderekabb mód lesz: hogy mint a phocesi népség
Rab városából átkozódva számkiment
S hagyta saját mezejét, házát és templomit a vad-
Disznóknak és a farkasoknak lakhelyűl:
Menjünk, merre viénd lábunk, vagy merre vezérel
A pajkos Afer s Notus a habok felett.
Tetszik-e, vagy tud más jobbat javasolni? siessünk
Gályákra űlni jószerencse hírivel.
Jó, de megesküdjünk: hogy bűn légyen hazatérni,
Míg a vizek alól fel nem úsznak a kövek,
S visszafelé akkor görbűljön az árboci vászon,
Ha Padus önti a Matinus bérceit;
Vagy ha Apenninus hegye a tengerbe rohan le;
S oly csuda szerelmek párosítják együvé
A vadakat, hogy tigriseken folyat a puha szarvas,
S a héja megpetéli a galambokat,
Vagy ha oroszlántól a csordák meg nem ijednek,
S a síma kecske múlat a sós tengeren.
Íly átkot s mindent elmondván, hogy hazatérő
Kedvünk elessék, hagyjuk el mind e hazát!
Mind! vagy ez aljnépnél okosabbak: lakja, ha tetszik,
A gyáva s félénk a szerencsétlen helyet.
Rajta, vitéz lelkek, ti ne sírjatok asszonyi módra,
S Hetruriának partjain túl fussatok.
Ránk a főldövező Oceán vár, rajta repűljünk
Ama szerencsés szigetek s mezők felé,
Hol Céres mindenha terem szántatlan ugarba,
S bár metszve nincsen, mégis a szőllő virít,
És az olajfának meddőtlen lombja tenyészik,
S tulajdon ágán díszlik a gyászszín füge.
Méz csepeg a podvás tőlgyből; s a bérci tetőkön
Ugrál le zörgő lábbal a könnyű patak.
Ottan a kecskék önkényt rocskára sietnek,
S tőgyét feszűlve hozza a szelíd juhnyáj;
Ott sem az akloknál nem bőgnek az estveli medvék,
Sem víperákkal a magas főld nem dagad.
Boldogok! itt láttunk több jót is: hogy sem az Eurus
Bő záporokkal a mezőt nem sepri el,
Sem száraz rögök a sikeres magot el nem aszalják,
Mértékbe tartván Juppiter mindegyiket.
Argi evedzőkkel nem szállt ide semmi fenyőfa,
Nem jára itt még a ledér Medea is.
Sidoni gályások nem nyomtanak erre vitorlát,
Sem a bajoskodó Ulysses társai;
Semmi dög a marhát nem bántja, semmi veszélyes
Csillag hevétől a szegény nyáj nem beteg.
Juppiter e partot szent nép számára hagyá meg,
Hogy megkeverte rézzel a szép aranyidőt;
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me