Dsida Jenő: NEGYEDlK FEJEZET, melyből kiderül, hogy a fájdalomnál erősebb a jóság
amilyenekben rímét Dante rótta
öröklétet adván Beatricének!
ily fennkölt tárgy, ily méltóan keresztény,
hogy elzenélje lágy költői flóta,
sem arra méltóbb lélek Violánál,
hogy híre éljen túl a teste vesztén.)
beteg csigánál alig szaporábban
értünk oda, hol roppant szomorán áll
az autóbusz, mint ócska barna bárka.
(Mily furcsán hat e gép a tercinában)
mert annyi pénzt, amennyi kell a jegyre,
sehogysem tudtam összeszedni, bárha
és két jegyről már rég nem álmodozván,
csak annyi kellett, hogy kifussa egyre.
majd Viola is példámat követte
kis táskájában szorgosan motozván.
s épp annyit tudtunk így előkotorni,
hogy a jegy árát összesen kitette.
nyerésen úgy nem buzdult volna, mint én,
hogy Violának nem kell gyalogolni.
Én búcsut vettem, s Tintikével útnak
eredtem, vissza búcsucsókot intvén,
amely mellett a békés szürkületben
jókedvü vízerek zubogva futnak.
mint karácsonykor kisgyerek-koromban,
mikor égett a gyertyafény felettem
bár álmosan, nagyon fájt elszakadnom
a kis szobától, hol fenyőfalomb van,
és mentem lassan, visszanézve hévvel,
mint akit hátra édes akarat von,
orromban a karácsony illatával
s többet epedtem, mint aludtam éjjel:
meleg szerelme illatát szagoltam,
érezve: ajkam íze is reá vall
szerelmes arcom folyton visszabámult,
hogy minden kicsi kőben megbotoltam.
szemem s miképen torpant meglepetten
lábam a képtől, mely elémbe tárult:
ha nem tudnék tanut idézni mingyárt,
mivel kutyámmal láttuk ezt mi ketten.
de Viola még vesztegelt a sarkon.
Előtte koldusasszony, keblein tárt
(szopni akart a száraz anyamellen,
de nem tudott és sírdogált kitartón).
mely könnyes lett és puha, mint a vatta
s oly mozdulattal, amely csupa kellem,
Majd mint vezér, ki súlyos sebesült bár,
de legnagyobb győzelmét most aratta
kemény mosollyal léptet felmagasztalt
útján, ahol az ünneplés s az üdv vár,
öntudattal, hogy úgy van jól, amint tett,
büszkén indult, amerre vitt az aszfalt
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me