Dsida Jenő: Ősz végén
Ősz végén
Házunk vendégi hol maradnak,
A gólya, fecskepár?
Megérezvén a tél fuvalmát,
Elmentek messze már.
Szálló darvak nyújtott csoportja
Eltűnt a szemhatáron...
Ó, hány sóhajtás ment utánok,
Ó, mennyi édes álom!
A gólya, fecskepár?
Megérezvén a tél fuvalmát,
Elmentek messze már.
Szálló darvak nyújtott csoportja
Eltűnt a szemhatáron...
Ó, hány sóhajtás ment utánok,
Ó, mennyi édes álom!
Dértől fagyasztott barna réten
Nem zeng többé a dal,
Mély fájdalomtól sújtva hallgat
A sárguló avar;
Halkan zizegve hull a fáról
Levél, gally sorra... sorra...
Mintha egy lélek sok csalódott,
Tűnő ábrándja volna.
Nem zeng többé a dal,
Mély fájdalomtól sújtva hallgat
A sárguló avar;
Halkan zizegve hull a fáról
Levél, gally sorra... sorra...
Mintha egy lélek sok csalódott,
Tűnő ábrándja volna.
A napra felhők tornyosulnak,
Nagy szürke fellegek,
Mint sárkányszörnyek a mesében,
Csatáznak, küzdenek;
Az alvilági félhomályban
Hasító károgással
Borzalmat keltő gyászmenetként
Ezernyi varjú szárnyal.
Nagy szürke fellegek,
Mint sárkányszörnyek a mesében,
Csatáznak, küzdenek;
Az alvilági félhomályban
Hasító károgással
Borzalmat keltő gyászmenetként
Ezernyi varjú szárnyal.
A nappalok mind rövidebbek,
Jön a tél csendesen,
Átokvert lélek, fagyos szélvész
Sír a kéményeken,
Ökör, szamár, ló összebújva,
A széllel versenyt ordít,
Az ember búsan gondba mélyed,
S a tűz mellé huzódik.
Jön a tél csendesen,
Átokvert lélek, fagyos szélvész
Sír a kéményeken,
Ökör, szamár, ló összebújva,
A széllel versenyt ordít,
Az ember búsan gondba mélyed,
S a tűz mellé huzódik.
1923
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
