Faludi Ferenc: A HAJNAL
Mindenek megujulnak,
A setétség gyorsan szalad,
Erdők megvidámulnak,
Rázogatják szárnyokot;
Éneklésre készülgetnek,
Próbálgatják torkokot.
Arany haja szálain;
S aranyhaját lobogtatja
Alabastrom vállain.
Kinyitják kebeleket,
Rozmarintok illatoznak,
Újítják leveleket.
Hállójokat sétálják,
Hol megszakadt, foltozgatják,
Legyek utját elállják.
Fúlánkokot készitnek;
Fia vagy, légy! a halálnak,
Ha hállóba keritnek.
Rakják készült fájokot;
Gunnyójokban mesterséggel
Fújják csalárd sípjokot.
Felzendül a tollas nép.
Mátyás kiált, oda farka;
Sok baglyokat fog a lép.
Felkeresni útnak megy;
Zokog, sírja árva sorsát,
Nyögésétül zeng a hegy,
Erdőt, bérczet megkerül,
Méglen himét feltalálja,
Zöld ágakra le nem ül.
Hinti hajnal gyöngyeit.
Siet pásztor, szakaszt álmat,
Hágja hegyek teteit.
A harmatos völgyeket;
A mezőköt beretválják
És nevelik tölgyöket.
Tavaszi vetésekbül,
A szarvasok ugrándoznak
A friss forrásvizekrül.
Husra feni fogait,
Barlangjában medve morog,
És szoptatja kölkeit.
Usznak a patakokon.
A parasztok hason másznak,
Vigyáznak a partokon.
Vigassággal megtérnek,
Napkeletkor tiszttartóhoz
Bátrabban bemehetnek.
A hajnali hívesben,
Izzadoznak a kovácsok
Homlokig a műhelyben.
Irnak, törik fejeket.
Félnek, netán preczeptorok
Megszegdelje bőröket.
Emelgeti szekerét.
A hajnal is az egekrül
Elinditja kerekét.
Fárasztják embereket.
Versirásban kik boldogok,
Megmondhatj ák ezeket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me