Faludi Ferenc: NINCSEN NEVE
Rut szömölcsék ül pofáján,
Töpörödött ránczas bőre,
Őszszel tarkás minden szőre,
Utálatos ocsmán kép.
S alig rágja a hig kását,
Gyomort kever büdös szája,
Tüdejével rothatt mája,
Semmi tagja már nem ép.
De a nyelve frissen pörög,
Nyughatatlan derekával,
Csipás szeme forgásával,
Keze ugy jár mint a csép.
Megismérni, mintsem atyját;
Him után sirt bölcsőjében,
Gyulladozott szerelmében,
S még előtte vólt a pép.
Nyalogatott sok friss képet,
A ki tetszett szájizének,
És megfelelt vig kedvének,
Ahoz ragadt mint a lép.
Csókkal kopott két ajaka,
Üszög már kiperzselt szive,
De még benvan Amor nyive,
Forton forr az ó cserép.
Apadt mellét kifesziti,
Tarát farát ékesíti,
Vitorlyáit kiteríti,
Arra nyerit, a ki szép.
Már megszokta, nem hagyhatja.
Várj, tejetlen gubás kecske,
Nősztön nősző vén menyecske,
Megjön urad, jól megtép!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me