Faludi Ferenc: TÜNDÉRKERT | Verstár - ötven költő összes verse

TÜNDÉRKERT

1. Mélly álmambul felserkentem,
A hajnal már felpirult,
Egy virágas kertnek mentem,
A harmattal megújult.

2. Láttam, miként bontogatja
Az éj setét sátorát.
Luna asszony mint oszlatja
A csillagok táborát.

3. Csudát mondok. A virágok,
Flora szines magzati,
Vetemények, gyümölcs-ágok,
Pomonának rajzati

4. Nyájaskodtak és tréfáltak,
Minden falat megörült.
Ugrándoztak, lejtőt jártak,
Mig a zephyr-szél fütyült.

5. A nárcissus hyacinttal,
Ruta, kapor, pipacs, mák,
Majorán a rozmarinnal
Bársonyvirág, violák

6. Egymás derekába kapnak,
Megforgatják társakat;
A többinek példát adnak,
Kik kéméllik talpakat.

7. A gyöngyvirág alig kezdi,
Máris a tüskébe hág,
Sebbe esvén, el is végzi,
Szánja sok virágos ág.

8. A napvirág jön utánna,
Fejet hajtván, előlép,
Hogy páratlan, igen bánja,
Tiszteli az egész nép.

9. Liliom is nagy csendessen
Hozza mosdott fiait,
Merevenen, de rendessen
Rakogatja inait.

10. A Rosa még most őltözik
Fitogatja kebelét,
Festő füvel meg kendőzik,
Csinosgatja levelét.

11. Fut a szegfű, mert érkezik,
Félti tarka homlokát,
Most is arrul emlékezik,
Hogy megszurta oldalát.

12. Nyomában a bokros puszpán,
Ingatj a zöld ágait,
Sok szinben jön a tulipán,
Nézik gyönge tagjait.

13. Egy szép virág a kökörcsén,
Néha hires gyermek vólt,
Elájulván, el is esvén
A lejtő közt majd meghólt.

14. Eztet Venus elragadta,
Csak ő tudja, hová lett,
Talán orvosának adta,
Egyszer már felélledett.

15. Csengővirág van nyomában,
Késéri a százszorszép,
Rendes egy pár ő magában,
Flora előtt kedves kép.

16. Ezek térdet, fejet hajtván,
Megtisztelik párjakat;
Mosologva kezet adván
Czifrán rakják lábakat.

17. Tüskebokor az egressel
Nagy nehezen táncra kélt,
Távul jártak két lépéssel,
Egyik a másiktul félt.

18. Egyszer-kétszer ölbe kapván
Megvérezték magokat,
Az útifű tapogatván
Meggyógyittá azokat.

19. A kalapos gomba magán
Vezet sok pór sereget,
Forgolódik virgoncz talpán,
Hippet, hoppot emleget.

20. Répa, retek csingolódnak,
Tök és dinnye hasan jár,
Az ugorkák forgolódnak,
Kiki mohón lejtőt vár.

21. Menta, Pluto szolgálója,
Nyughatatlan rossz leány,
Mindenkinek udvarlója,
A borsókra fittyet hány.

22. Nem türhetik, poznájakkal
Ide oda kergetik,
Lövöldözik zöld magokkal,
Ezt a babok nevetik.

23. A kápaszták otthon hagyták
Redős nagy szoknyájokat
És fejenként elosztották
Jó friss tánczra magokat.

24. De keveset mulathattak,
Rut forgó szél indula,
A többivel elszaladtak, -
Csak álom volt, elmula.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!