Garay János: BÁTHORI ERZSÉBET.
Hatalmas asszonya,
Nehézkes álmokat lát,
Ha megjön alkonya.
Nagy sziklavár alatt,
Sok ember-csontokat lát,
Halomra hordtakat.
Feláll egy síri lány,
Három sebet mutatva
Ifjonti homlokán.
Halotti gyötrelem,
Nyög és halálnyögése
Elhangzik végtelen.
Ontád ki véremet!
Vérem kiált az égre,
A gyilkost verje meg.´
Helyén egy második
Biborpiros sebekkel
Mint rém. magaskodik.
Ki engemet megölt;
Az ég ne adjon üdvöt,
Ne néki sírt a föld!»
S negyedszer is tünék;
S igy véghetetlen végig
Sok száz leányka még.
Csak egy átkot süvölt:
«Az ég ne adjon üdvöt,
Ne néki sírt a föld.»
Sok száz leány után,
Feláll egy új halott még,
S ily szó jön ajakán:
Oh kőnél kőbb kebel!
Ifjú piros vérünket
Arczodra mostad fel!»
A várnak asszonya,
Kinos szívmardosás közt,
Ha megjő alkonya.
Börtön-falakra lát,
Tükrében, szörnyedezve
A lányok gyilkosát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me