Garay János: ÉLET ÉS ÁLOM. | Verstár - ötven költő összes verse

ÉLET ÉS ÁLOM.

Gyermekéve ős honából,
Kis világa szűk lakából

A fiú bolyongni mén;

S hagyva völgye hűs virányát,
Messze, messze szebb hazát lát

Ideálok látkörén:

Ott, ah ott a messzeségből,
Int reményem kék ködéből,

Túl e szűk völgy oldalán;

Arra bolygok, arra térek!
Mig a szép hazába érek. -

Isten hozzád, földi lány!

Szól az ifju, s útra mégyen, -
Bár utána énekében

A leány sír és eped:

«Álomért ne hagyd az éltet;
Csak valóság idvezíthet:

Puszta gőz a képzelet!»

S évre év jön és lemégyen, -
Ah de egyre kék ködében

Volt s maradt a légi vágy;

S kis világa szűk lakába,
Földi lánya hő karába

A bolyongott vissza vágy.

S ott a lány, de férj karában, -
Szőke kis fi van balában, -

S ajkán ily szó hallható:

«Álomért hagyád az éltet,
Megvetvén a földi keblet:

Isten hozzád, álmadó!»

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!