Garay János: KELET NÉPÉHEZ.

Full text search

KELET NÉPÉHEZ.
 
Mi vagyunk-e még a hét vezérnek
Sarjadéki, tiszta, szittya vér?
Mi vagyunk-e vére még a vérnek,
Melyet ontott a szent hét vezér,
A midőn nagy Árpád nemzetének
Hont szerezni esküt esküvének?
 
Ők az esküt, a szentet, kimondák,
S vérben itták rá az áldomást:
Mi, kikért a hősi vért kionták,
Elfeledjük a nagy tartozást?
Vagy tán nem köt, mert nem esküvésünk?
És a vér, mit ittak, nem mi vérünk?
 
Itt van a föld! Kárpátok tövében,
Völgye, halma e vértől kövér:
A kaszás derékig áll füvében,
Dús kalászin áldás a kenyér!
S van hizalmas nyája, van borága,
Drága érczet rejt a bánya ága.
 
Im de a föld, oly gazdag magában,
Mért virágzék csak felére fel?
Mert a föld lenyügző bérigában,
Mert a nép rajt bérigát visel;
Mert a földön ég malasztja mellett
Emberátok vad burjána termett!
 
Itt van a viz! négy folyó medrében,
Dráva, Száva, nagy Dunánk s Tiszánk;
Annyi életér a hon szivében,
Mennyi cseppje áldást hozna ránk.
Itt a tenger, őr gyanánt a szélen, -
Mint egy isteneszme terjedékben!
 
Im de a víz, négy folyód zugása,
Többször átok, mint áldás, mit ad;
Négy szilaj mén ádáz nyargalása,
Mely kocsit kocsissal elragad -
S tengerünket, ész és kor daczára,
Tétlenségünk vas lakatja zárja!
 
S itt van a nép! mely nyolcz századon túl
A nemessel együtt vérezék,
Mely ekéhez, kardhoz egyaránt nyúl,
A hogy a harcz kérte vagy a bék;
Itt van a nép, vére még a vérnek,
Sarjadéka a szent hét vezérnek!...
 
De a népet megtöré igája,
Nyolcz száz évet könynyel áztatott,
És ha van, tövisből van virága,
És ha vet, magának vet magot?
Láthatára sűrű, vastag éjjel...
S fáklya nincsen, mely oszlassa széjjel!
 
Mi vagyunk-e, mi vagyunk-e, kérdem:
A nagy Árpád sarjadékai?
Mi vagyunk-e, váltva ősi véren,
Ős elődink méltó fiai?
Kik, midőn véren hazát szerzének,
Nagy, dicső nemzetté esküvének?
 
Az elődök a törvényt kimondák,
S megtarták az eskü szent szavát:
Hogy, kik mint ők véröket kiontják,
Legyen egy a nagy nemzetcsalád, -
És, ki híven küzd a köz hazáért,
Köz javából egyaránt vegyen bért.
 
Mi a törvényt esküt és a népet
Megvetettük sok száz éven át;
Jog fölé a kény hatalma lépett,
S szörnyen megcsonkult az őscsalád!
És a földön, vízen és a népen
Isten átka fekszik szörnyűképen!
 
Fel tehát, ha még egy szikra benned,
Fel, keletnek népe, tettre fel!
Őseidnek lelke még-e lelked?
Megmutatni új, nagy esküvel.
És az eskü szent zsolosmaképen
Kárpátoktól Ádriáig érjen.
 
Oldassék meg a földnek bilincse,
A tulajdon szent legyen s örök;
S lészen a föld népeidnek kincse,
Színarany az istenadta rög;
A mi szárnya a madárseregnek,
A szabad föld az a nemzeteknek!
 
Fékre vedd a víznek tombolóit,
A világnak nyisd meg kapuját -
Öt világrész lássa lobogóid,
Lássa gályáidnak árboczát!
Tenger a föld vére, - lüktetése
Népek- és hazáknak érütése.
 
És a nép, mely vér a régi vérből,
Nyerje vissza régi részjogát:
Osztalékát vizből és kenyérből,,
És a törvény védő paizsát;
S mert terhet visz, oszt a köz hazáért:
Köz javából egyaránt vegyen bért!
 
És te isten, a véghetlen égben.
Magyaroknak védő istene!
Szentesítsd meg összes összeségben
A mi esküt a nemzet teve, -
Add hozzá az ember legfőbb kincsét:
Szabadítsd fel a szellem bilincsét!
 
S fény, dics árad Árpád nemzetére,
Mely megérti vére érdekét;
Vagy halál lesz hosszú bűne bére,
Mint ki elvetette istenét -
És betelve ezredévi átkunk:
Hogy magunktól jöjjön pusztulásunk!...

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me