Garay János: UNIO.
Kimondatott, kimondatott végtére, |
Egygyé lőn a magyar hazával Erdély,
Kimondatott a szent szó: unio!
Oh ne szakadj meg szív e pillanatban,
Midőn magyar s magyar közt kapcsolat van!
Mióta a világteremtő «légyen»-t |
Nem monda senki e földön nagyobb szót,
Mint ők, kik e szent szót elharsogák;
Megszűletett e föld a «légyen» szóra,
Testvérré forrt, egygyé az «unióra.»
Magunk valánk a nagy kerek világon |
Két árva, idegenek közepett; |
Mi a világtengerben kis sziget;
Láttuk szünetlen egymást és epedtünk,
De karjainkkal egymást el nem értük!
Ölelve tartjuk végre mostan egymást, |
Nem puszta vágy többé, nem kétes álom,
Hogy ujra egymásé s egygyé leszünk.
Kitelt a türés s távollét határa,
Egyek vagyunk, egy test s vér valahára!
Mint esküvője szent pillanatában |
Állunk egymással boldog ölelésben
Két honnak egygyé lett oltárkövén;
Mint két kebelnek egy sziv dobbanása,
Magyarhon s Erdély egybeolvadása.
Dobogj, dobogj szív, hangos dobogásod |
Lobogj, lobogj testvériségnek lángja,
Sugárod a szabadság hajnala!
Isten van e lángoknak szikrájában,
Mint volt Horéb hegyén a csipkelángban.
Te vagy e lángban, te vagy e jelekben, |
Ki ezredéven át megvédted e hont
A vésznek és ármánynak ellene!
Megismerünk, mert kebelünkben érzünk,
Mert benned volt, van és leszen reményünk!
Légy üdvözölve ujjászületésünk |
Magyarország s Erdély egyesülése,
Légy üdvözölt, váltságunk, Unio!
Lefolyt az átok, egy lett Árpád népe...
Hol az erő, mely ujra ketté tépje?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me