Gyulai Pál: ESKÜVŐ ELŐTT.
Virágot szed a leány,
Mellette egy ifjú áll meg,
Szomorú és halovány.
Indul a lyány s nem mozdúlhat
És az ifju nézi hosszan;
Mennyi kéj és mennyi bánat
Férhet meg egy pillanatban!
És pihenj meg keblemen,
És ne szólj, ne, hadd beszéljen
Szó nélkül a szerelem.
Emlékszel-e? Én e percnek
Édes kéjét ujra élem,
Mint dajka siró gyermekkel,
Boldog emlék játszik vélem.
Tudnám, mint te esküdet,
Oh de feldúlt ifjuságom'
Hogy feledjem? Nem lehet.
E koszorú ott kezedben
Reményeim sírján nőtt fel,
Mely fölött szerelmem virraszt,
A csalódás keresztjével.»
Mint liliom halványul,
A nászkoszorú virága
Megreszket és alá hull.
És az ifju nézi hosszan,
Mintha szíve fájdalmára
Még egy szót, még egy pillantást
Bírni vágynék utóljára.
Nem hallgatja meg az ég;
Átkozni nem átkozhatlak,
Fáj a gondolat is még.
Lelkem átok és áldás közt, -
Mint viharban a tört sajka,
Csak a hullám és szélvész zúg,
Néma a haldokló ajka,
Kincs és fény nem boldogít,
És szíved, kit meg nem csalhatsz,
Visszakéri jogait:
Eljövök, hogy megbocsássak,
Vajha ez meggyógyithatna!
De aki eladta szívét,
Nem virad több boldog napra. »
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me