Gyulai Pál: HÁROM ÉJ. | Verstár - ötven költő összes verse

HÁROM ÉJ.

I.
«Nem hallod-e, hogy' sohajt
A szél a falevelem?»
««Csak hangodat hallom én,
Oh kedvesem, édesem! »»

«Nem látsz-e egy csillagot
Hullani ott a habon? »
««Csak szemedet látom én,
Oh ragyogó csillagom! »»

«Nem érzesz-e valamit,
Mi fáj, nem tudni miért? »
««Csak szerelmet érzek én,
Szerelmet szerelmedért!»»

II.
Hajnalban elvált az ifju,
Másnap este ujra jött.
Mi lehetne gát a földön
Két szerelmes szív között?

Hajh de most a szél sohajja
Szélvész lőn a habokon,
És a csillag villám fénye,
És a sejtés fájdalom.

Hullámzajban, villámfénynél
Küzd az ifju csónakán;
Mécsvilágnál, vidám dallal
Vár reá a hű leány.

Halld csak kinn a haldoklónak
Végső hangját: kedvesem!
Halld csak, benn még suttog a dal
Édes ríme: szerelem.

III.
Parton mereng a leány,
Várja, bár tudja halott,
Kedvesét várja hiven,
Oh szegény tébolyodott!

Oly nyugtalan, úgy sohajt
A szél a falevelen . . .
A lyány remeg és susog
«Oh kedvesem, édesem!»

Fenn úgy ragyog egy csillag,
Majd hull s elvész a habon
Fut, sir, felsí a leány
«Oh ragyogó csillagom!»

Hullám s hold csalogatja.
«Hű szive hív, szava kér. »
Mi hallik, mi úszik ott?
«Szerelmed szerelmedért.»

1850

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!