Gyulai Pál: OTTHON.
Itt-ott alig ismernek rám,
Csak úgy bámul, ki megismer . . .
Hogy' megváltozik az ember!
De benn idegenek laknak,
Avagy ház és udvar puszta,
Tudja Isten, hol a gazda!
Milyen nagy lett ez a kis lyány;
Irul-pirul s nem ölel meg,
Nem is csoda, már nem gyermek.
Ki-kiszól, de az is gyászol,
Ezelőtt még, - hejh azóta
Szomorúbb a magyar nóta!
Hogy itthon idegen lettem?
Tovább megyek, meg-megállok,
Mindent másképen találok.
Szomorúan, régi hangján,
Megújul, fáj minden emlék,
Mintha temetésre mennék.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me