Gyulai Pál: LEÁNYFALVÁN.
A kék Szamos partján születtem.
Oh hány emlékem visszafáj,
Hozzád te erdős, hegyi táj!
Völgyében egykor sok dalt zengtem!
Honszeretet s a szerelem
Egy búvá olvadt lelkemen.
Hazámnak csak a hírét hallám,
De boldog nép körében itt,
Még jobban érzém sebeit.
S te Duna a magyar határon,
Csak vígy tovább, csak egyenest . . .
Légy üdvöz ifju Buda-Pest!
Itt tölt el sok jó, sok rossz évem:
Sok küzdés, percnyi nvúgalom,
Kevés öröm, több fájdalom.
Kifáradt lelkem' hívja, csalja:
Odább, odább egy zöld sziget,
Egy kis falu, dombos liget.
Mint fészken a madár védszárnya!
Jó pihenő, jó sirnak is,
Legyen, ha kell, hát annak is.
Zengjen madár az agg diófán,
Takarjon virágos halom,
Lengjen körűl lágy fuvalom!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me