József Attila: Aron Cotrus Magányos fa | Verstár - ötven költő összes verse

Aron Cotrus
Magányos fa

Bejártam a világot és óriás fát láttam egykoron.
A végtelen fönnsík vad viharát
s átkos fagyát legyűrte egymaga...

Törzsében ifjúi nedv bugyogott...
Egészsége rendkívüli, - hogy látásra szinte beteg...
Árnya körén csupa törpebokor ha sarjadozott...
Ugy látszott, a kiszítt, kimerült sík
sohasem tudta jóllaktatni,
mint kevély bojárt éhesen kínlódó rabjai...

Rendületlenül és egyedül
nőtt zsarnokul, a végtelent vigyázta...
Az utasok árnyában megpihentek...
S erőre kapva keltek útra, hogy legyűrjék az életet...

Árnyában egy pillanatra megpihentem én is
utravaló vágyaimmal, tegzemben a lázadással.
S e pillanat
megedzett, mint a terméketlen álmok évei
s éreztem, újra úr vagyok magam felett,
mint határtalan fönnsíkján az óriás fa, komor egek alatt.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me