József Attila: Petr Bezruc A bányász
A bányász
mint kigyó szikrázó bőrét, bálványokat fejtek, ások,
lengyel Ostrava alatt ások.
izzadságtól csomós, megkuszált hajam,
szemem elönti ecet és epe,
erem s koponyám teteje füstölög,
körmöm alól piros vér csereg,
én ások, én a föld alatt ások.
ások a Salmovkán,
én Rychvaldban ások és Pjetvaldban ások.
éhes gyermekek sírnak ölében,
én ások, én a föld alatt ások.
én Dombrován ások, én Orlován ások,
Porembán ások és Lazy alatt ások.
a gróf jár a falun, kezével hajtja
a lovat a grófné, rózsálló arca nevet.
az asszony sápadtan a kastélyba megy,
kenyeret akar, emlejéből kiszáradt a tej.
a kastély sárga kő,
a kastély alatt az Ostravica megtörik dörögve.
A kapuban két fekete nőstényeb morog.
Terem-e rozs úr mezején bányász gyermekének?
Én Hrušovban ások és Michálkovicében.
ha holtan hoznak majd a föld alól?
Fiam tovább fog ásni és ásni,
Karvinban ásni
s a lányom - mi a bányászlányok sorsa?
kiegyenesítném görnyedő nyakam,
összeszorítnám balkaromat s kilépve egyenest,
félkörben a földtől az égig
fölemelném csákányom és szikrázó szemem
ott az isteni nap alatt?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me