József Attila: Villon Ferenc Nagy Testamentuma | Verstár - ötven költő összes verse

Villon Ferenc
Nagy Testamentuma

1461-ben

Itt kezdődik
Villon Ferencnek a
Nagy Testamentuma

Im, harminc esztendős koromban,

Nem egész bölcsen s nem bolondul,
Már minden szégyenem megittam.
Jóllehet d'Aussigny Tibortul,
Az uccán áldó püspök úrtul
Volt vala rengeteg bajom.
Ha püspök is az egyházambul,
Hogy enyém lenne, tagadom.

Ha mit adott, ugarban adta;

Nem uram ő és püspököm se;
Hitemnek nincs rá gondolatja;
Nem vagyok szarvassa sem őze;
Egy nyáron át, hideg vízből se
Adott a fösvény eleget.
Nem szánja őt a Teremtő se
Másként, mint ő szánt engemet.

És, ha valaki a választ adja

S állítaná, hogy átkozom,
Nem teszem, hiszen beláthatja,
Nincs róla rossz gondolatom.
Csak: Jézus, a paradicsom
Királya, testi-lelki bajban
Legyen hozzá a szánalom,
Amellyel ő könyörült rajtam.

S ha kemény volt hozzám s kegyetlen,
Keményebb, semmint itt mesélem,
Akarom, hogy az örök Isten

A fordítás befejezetlen.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me