József Attila: KEREK ASZTAL
éhesen ültem én melletted mindig.
Terülj most nékem, kezemből behinti
szürkeséged rózsák zuhataga.
eléd bosszús istent rendelő vendég?
És könyökölt-e így? Tudod-e nemrég
szivem vérfoltos abroszod vala.
faló farkasnak, öklendő ölebnek
s most itt révedek rajtad éhesen.
Vagy lábaiddal tőlem messze futnál,
hogy ne boruljak asztalomra sem?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me