József Attila: [AZ "ÉN, KI EMBERKÉNT..." VÁZLATA]
[AZ "ÉN, KI EMBERKÉNT..." VÁZLATA]
Fondor elmulás
Az ajkaidról áradó varázslat
lágy lehe teszi
hogy hű kutyaként hever lábadnál s figyelve
e szimatoló sziv s e nyugtalan elme.
lágy lehe teszi
hogy hű kutyaként hever lábadnál s figyelve
e szimatoló sziv s e nyugtalan elme.
Mintha paraszt volnék s nézném csendesen
a várt lassu, tavaszi esőt,
ugy gondolok rád.
a várt lassu, tavaszi esőt,
ugy gondolok rád.
Mintha eltévedt gyermek volnék,
ki sokat sirdogált magában,
de nagyot dobban a szive hirtelen:
eszébe jut, hogy hol lakik.
ki sokat sirdogált magában,
de nagyot dobban a szive hirtelen:
eszébe jut, hogy hol lakik.
Flóra, karcsu kehely
pompázik benned a világ
beléd van tüzve a fellegekkel
e könnyü, remegő levelekkel
a nagy, e lehajló fejű virág
pompázik benned a világ
beléd van tüzve a fellegekkel
e könnyü, remegő levelekkel
a nagy, e lehajló fejű virág
A világ aranyos kalitkájában,
itt vagy, kis madaram.
itt vagy, kis madaram.
Mintha erdő és mező volnék
tested a tápláló föld, melybe láthatatlan gyökerekkel kapaszkodom
s lelked a derüs, levegős, tolongó napfény,
mely boldog virágzásra késztet.
lelkemnek anyja
mint vasuti sinekre hullt sugár,
fogalmaimon úgy szalad át arcod világossága
tested a tápláló föld, melybe láthatatlan gyökerekkel kapaszkodom
s lelked a derüs, levegős, tolongó napfény,
mely boldog virágzásra késztet.
lelkemnek anyja
mint vasuti sinekre hullt sugár,
fogalmaimon úgy szalad át arcod világossága
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
