József Attila: FOHÁSZKODÓ ÉNEK
Szelence s rajta nem fogott a rozsda.
Nyitott tenyéren nyujtom a magosba
S a hajnalbíbor ércén megremeg.
Kifosztott, földre vert bús jómagamnak -
Ha vagy és vélem terveid is vannak,
Ó, add, a csókját ifjan érjem el!
Csak öklöm ütné kétkedők hadát
S ha nem teszed meg, bárha szeretetből,
Úgy hogy sikolt, mint süllyedő naszád
Bús kürtje távol barna part felé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me