József Attila: SZEGED ALATT
Halkan susogja régi bánatunk.
A Nap bucsúzik. Tört örömre festvén
A messzit; és az Éjfa rám borul.
Hűs lombja, rajta nem terem virág,
De béborítja csöndbe síri ágyam,
Ha majd lefekszem, én is - bús diák.
Rokon hang zendül vissza rá szivemben.
- Mért is kell búmat rímbe önteni?
Szeretném szépen felköszönteni
Magányos, árva, bús Juhász Gyulát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me