József Attila: BALATONSZÁRSZÓ

Full text search

BALATONSZÁRSZÓ
 
1
 
Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.
 
Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.
 
Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva.
 
2
 
Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,
a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,
én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,
meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.
 
Én fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény,
az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.
Kettős remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy ősz elején,
mikor elkezdnek a szelíd öregek köhögetni.
 
3
 
Je n'ai point de theme,
excepté que je t'aime -
 
költeni csak ezt tudtam,
mert mindig elaludtam,
 
hisz annyiszor öleltem,
ahányszor rája leltem.
 
Szemüveg volt az orrán,
az alól nézett énrám
 
s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
hunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.
 
Szivemben bizony kín dult,
mikor a vonat indult,
 
de nem sokat merengtem -
esett, hát hazamentem.
 
Száz gramm dohányt hagyott rám,
hogy legyen cigarettám.
 
S nem álmot, hanem alvást.
Nem látjuk többé egymást.
 
1936. szept.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me